Egy éve volt egy kisebb balesetem biciklivel, amiben megsérült a jobb térdem. Akkoriban már volt egy viszonylag állandó, feszes tempója az első sorozatomnak, a második sorozat végén pedig szinte mindig maradt erő (és idő) pár harmadik sorozatos ászanára is.
Az esésem után pár hónapra elbúcsúztam a lótuszüléstől, a marícsjászana D még könnyített formájában sem ment balra, arról nem is beszélve, hogy térdelni még óravezetés közben sem tudtam. Sokat változott akkoriban a gyakorlásom. Az óvatosság miatt erősebb lett a koncentrációm, a légzésem és a mozgásom tempója pedig lelassult.
Azóta a térdem majdnem a régi, újra megvan a marícsi dé is, de még mindig kétórás menetidővel kell számolnom, bármelyik sorozatot választom. Így most az egyenletes ritmuson dolgozom, és visszatértem az alapokhoz.
Hosszú hónapokig csak heti egyszer gyakoroltam végig a teljes kezdő sorozatot. Úgy éreztem, ez túl vontatott a másodikhoz képest. Soknak éreztem az előrehajlásokat, egyfajta türelmetlenség is lapult bennem, hogy mikor érek már a navászanán túli részhez, ami sokkal játékosabb és szórakoztatóbb számomra. A gyakorlásom fókuszába most ismét a kezdő sorozat került, és újra beleszerettem. 
Heti többször visszatértem az előrehajlásokhoz, az emelésekhez, a sok előre-hátraugráshoz, és olyan izgalmasnak érzem minden percét a gyakorlatsornak, mint amikor először találkoztunk.
Az első sorozat rendezi bennem a kisebb-nagyobb aszimmetriákat, és úgy növeli a hajlékonyságomat, hogy közben erősít és stabilizál is. Egyre könnyebb megőriznem a mély, lassú légzést anélkül, hogy belealudnék az ászanákba. Ma reggel már nem léptem túl a 90 percet! 
A kezdő gyakorlatsor kiegyensúlyoz és rugalmassá tesz. Felfrissít és mindig rejt kihívásokat, miközben kapok egy egészen mély, belső megnyugvást a gördülékenységével és a monoton, folyton ismétlődő szakaszaival.
Tudtad, hogy az első sorozat szankszrit neve Jóga Csikitsza, azaz jógaterápia?
Követhetsz minket Facebookon is:
Astanga jóga Facebook csoport
Astanga Jóga Debrecen oldal
Weboldalunk