Az ősz a kedvencem. A ködös délelőttökkel, a megrövidült nappalokkal és a károgó varjúcsapatokkal együtt. ?
Ahogy elcsendesül a természet, számomra már a ráhangolódás is egyszerűbbé válik. Szeretek a sötétben végigsuhanni a belvároson, nyitni a termet, majd készülődni a gyakorláshoz. Utána nincs más, csak a légzés.
Ebben nincs semmi misztikus, az ingerszegényebb, nyugodt környezet egyszerűen ad egy külső támogatást, hogy könnyebben megőrizzem a belső figyelmet astangázás közben.
Ha mégis kizökkenek, csak vissza kell térnem a kiindulóhelyzetbe, ez lehet szamaszthiti vagy ülésben a dandászana. Ebben az alaphelyzetben ismét rögzítem a tekintetet egy fix ponton, és tudatosítom a mély, egyenletes uddzsájí légzést. Mindig segít visszatérni. ?