Sosem hittem abban, hogy csupán két-három napüdvözlet miatt ne lenne értelme ráállni a matracra. A saját gyakorlásomban is megtanultam, hogy sokkal többet nyerek a rendszerességgel még akkor is, ha egy túlterheltebb időszakban ez csak 20-40 percnyi gyakorlást jelent napi szinten.
Minden hétre tartogatok egy minimum gyakolást, amikor csak az állógyakorlatokat végzem, általában a pársvottanászanáig megyek ilyenkor. Ha mégis haladok tovább, akkor hozzáteszem az első sorozatot az asztalpózig, vagy a másodikat a tevéig.
Legjobb pénteken, amikor fizikailag fáradtabb vagyok, de egy-egy tanfolyamokkal tűzdelt hétvége után is egészen felszabadító így indítani a hétköznapokat. 
Az elmúlt években nagyon megszerettem az astanga állógyakorlatait. Erőt és stabilitást adnak a mélyebb előre-, hátrahajlásokhoz, valamint az összetettebb egyensúlyi helyzetekhez. Régen hajlamos voltam elsietni az állópózokat, pedig ha megfelelően használom a láb és a törzs erejét, akkor máris izgalmas csípőnyitó és tartásjavító gyakorlatokká válnak.
Amellett, hogy már ez a rövid gyakorlatsor is felébreszt, miközben oldja a kisebb feszültségeket bennem, a legjobban ez a rész segít kikapcsolni is. Annyira automatikus már, hogy gondolkodás nélkül kizárhatok minden külső körülményt. Nincs más, csak a mély, egyenletes, belső csendet adó légzés. 
Követhetsz minket Facebookon is:
Astanga jóga Facebook csoport
Astanga Jóga Debrecen oldal
Weboldalunk