Számomra a hétfő reggeli gyakorlás valahogy mindig döcögősebbre sikerül a többinél. Ilyenkor mindig szörnyen lassú vagyok és hajlamos a szétesésre. 🙂 Pár évvel ezelőtt hagytam is az egészet, és kijelöltem a hét első napját pihenőnapnak. Valószínűleg az járt a fejemben, hogy ha aznap nem gördül úgy a sorozat, és nem vagyok olyan összeszedett, erős és rugalmas, mint máskor, mégis mi értelme az egésznek?
A hétfő reggeli pihenőt nem volt nehéz megszokni. Hétköznap általában 5-kor kelek, így imádtam, hogy nyertem egy napot, amikor kényelmesen otthon, a reggeli kávém mellett kezdhetem a munkát – akár pizsamában. 🙂 Azt vártam, könnyebben megy majd a munka, de egyáltalán nem lettem hatékonyabb. Elhúztam az időt a feladatokkal, délutánra már késésben voltam mindennel, és amikor végre beestem az órám előtt egy rövid gyakorlásra, pont úgy döcögött minden, mint azokon a nehézkesen induló hétfő reggeleken.
Elfogadtam, hogy igen, valamikor döcögnie is kell, és be kellett látnom, hogy a kevésbé gördülékeny gyakorlásnak is van értelme. Nem mindig azonnali a jutalom, vagy mondhatnám úgy is, hogy nem feltétlen ászanákban mérhető. 🙂 De egy kényelmes, megengedő reggeli gyakorlást biztosan tudom, hogy később meghálál a test és az elme is.
Hétfőnként egyáltalán nincsenek elvárásaim a gyakorlással kapcsolatban, a fix gyakorlatsorhoz sem mindig ragaszkodom. Tudom, hogy valószínűleg nem aznap fogom megváltani a világot egy tökéletes hátraugrással egy tökéletes csaturangába. De nem is a tökéletes csaturanga tesz boldoggá, igaz? Csak hagyom, hogy lassabban gördüljön, élvezem a könnyített formákat, és cserébe figyelem, mennyivel olajozottabban működik minden más a nap többi részében.
Követhetsz minket Facebookon is:
Astanga jóga Facebook csoport
Astanga Jóga Debrecen oldal
Weboldalunk